Az ég nem kék de legalább a fű zöld és süt a nap. A napsütés kell a kis palántáimnak is. Mert én ilyen sokrétű vagyok, hogy őket is nevelgetem, mindezt persze a szobámban, ami még átmeneti kísérleti labor is, olvasóterem, varró szoba... meg még sok minden, de biztos evvel mindenki így van.
Ma belekezdek az otthoni tornázásba, hála Norbinak ezt már itthon is megtehetem. Nekem nem is a tornázással van gondom, hanem inkább magával az elindulással, meg hogy időre kell menni és ki tudja még hogy én hol leszek és mit csinálok akkor. Úgy hogy most hétvégén be is szereztem a kellékeket. Igazán kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek a gyakorlatok és mennyire is fogom én bírni. Meg hogy az előre elhatározott, "majd én minden nap tornázok"-ból mi lesz.
