Bamboo

Nyak kireccsentve, ujjak felpezsdítve. Szóval írásra készen vagyok. Belül még nem biztos, de kívül igen.
Megkezdem a blogolást többi embertársamhoz hasonlóan, és közben arra gondolok ("hogy mit várok a sorstól, ha hányok az édestől és izzadok a sóstól" Quimby, gondolataim máris elkalandoztak) nah szóval azon gondolkozok, hogy miért is lehet jó ilyen internetes blogot vezetni. Talán mert az ember itt személytelenné válik és legsötétebb titkait is megoszthatja másokkal, anélkül, hogy tudnánk ki is ő valójában. Az utcán is elmehet mellettünk. Persze biztos ezen sok millió ember elgondolkodhatott már. És most már én is közéjük tartozok.
Mozdítható számítógépemnek hála hátradőlve a kanapéból írogatok.